Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Versek, ajánlók, mondák - a gyerekek munkái

2018.05.28

hatartalanul_forweb2.jpg

 

 

 

 

 

 

A gyerekek munkáiból válogattunk: 

 

A FÜLEKI VÁR

 

Egyszer régen élt egy báró Szlovákiában. Nagyon gazdag volt. Egy várat, hatalmas vagyont és minden földi jót birtokolt a környéken. Csakhogy nagyon szeretett kártyázni és szerencsejátékot űzni így a vagyon teljesen elfogyott.                                                                                                                                   

Egy nap újra elment kártyázni bár tudta, hogy semmi pénzt nem tud feltenni, így elvitte legkedvesebb kutyát: Füleket aki egy fajtiszta agár volt, így jó sokat ért. A báró aggódott, hogy elveszti kutyáját, de a vagyont is vissza akarta szerezni. Bement hát Fülekkel a bűnbarlangba.                                                                                                                                                              

Először úgy tűnt akár még jól is elsülhet a dolog. Már 150 aranya ami elég lett volna neki évekre, de a báró elbízta magát és kicsit kapzsi is volt. Kiállt hát egy játékra a szomszéd gróffal (aki sokkal jobb játékos volt a bárónál). A gróf nagyon gőgös volt és ez megmutatkozott fián is, aki 9 éves volt, gőgős mint az apja és nagyon buta volt emellett egy növendék bálna súlyával rendelkezett. A gróf neki akarta megnyerni Füleket, bár tudta, hogy fia szeretni fogja a kutyát, nem fog róla gondoskodni. Sajnos el is nyerte. A báró könyörgött, hogy játszák újra nem tehetett semmit.          

Így került Fülek a gróf fiához. Ahogy azt a gróf gondolta, fia nem gondoskodott a kutyáról sőt. Mindig ráült szegény kutyára, hogy lovagoljon rajta. Mivelhogy a fiú igen terjedelmes volt, Füleknek nehezére esett végrehajtania ezt, de jól nevelt kutya volt, így csak tűrt és tűrt. Eltelt egy hónap. A fiú már megunta a „kutyagolást”. Viszont az új játék még szörnyűbb volt. Elkezdett vele háborúsdit játszani. Ez abból állt, hogy Füleket kikötette egy fához, aztán elkezdte irdatlanul verni a fakardjával a kutyát. Fülek ezt is tűrte, de már sokkal rosszabbul. Így telt el még egy hónap.                                   

Egy nap felkelt a gróf fia és már szaladt is a kardjáért mikor a dadusa elmondja neki, hogy a kutya elpusztult a sok „játékban”. A fiú bosszankodva, kicsit sem sajnálva az állatot visszament a szobájába és ilyeneket gondolt közben magábar: „Hálátlan nyüves korcs, nem volt elég neki, hogy játszhatott velem”.                                                                                               

Nem kellett hozzá sok idő,hogy a környék megtudja micsoda kegyetlen fia van a grófnak. A báróhoz is eljut a hír. Amint meghallotta teljesen magába roskadt. Titkon mindvégig remélte, hoy a gyerek megunja az állatot és ő visszakaphatja.                                                                

Mint már említettem  a bárónak volt egy vára. Mivel még idáig nem sikerült neki nevet találni, ezért úgy határozott hogy Füleki vár legyen a neve, hogy örökké emlékeztesse őt hatalmas hibájára és, hogy jobban becsülje meg mindenét.

Írta: Bernát Máté

 

 

Így keletkezett a füleki vár

Élt egyszer nagyon régen egy Fülek nevű tökfilkó. Senki sem vette komolyan, mert mindig furcsa dolgokat képzelt és csinált. Egyszer elhatározta, hogy épít magának egy várat, hogyha jönnek szerinte a gonosz sárkányok, lehessen hová elbújni.

Az első nap elkezdte kőből kirakni a legeslegelső részét, amikor arra sétált a polgármester, aki meglátta az építményt, és így szólt:
-Mit csinálsz Fülek?
-Hát várat építek a sárkány ellen.
-Ó, de bolond ember! -gondolta a polgármester, de csak ennyit mondott:
- No, akkor csak építsd tovább! Azzal továbbállt.

Fülek sok évig építkezett, és a végére egész csinos kis vára lett. Nem sokkal ezután jött a török veszedelem, amikor a vár jó szolgálatot tett a védekezésben. Füleket a király megjutalmazta, mert neki is sikerült néhány török csapatot feltartóztatnia. Kapott sok aranyat és ezüstöt, és a várat is róla nevezte el a király.

Azóta hívják ezt a várat Füleki várnak.

 

Füleki Pál hőstette

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kis falu és annak  közelében egy barlang. Ebben a barlangban sok medve élt, egy azonban, az ősmedve kitűnt mind közül, mert hatalmas volt és erős, és így rettegésben tartotta a környéket.  A falu szélén egy vár állott, ahol még királyok is sokszor megfordultak.

Történt egyszer, hogy egy Zsigmond nevű király ebben a várban tartotta lakodalmát. Volt ott étel, ital bőven, nem csoda hát, hogy ez még az ősmedvét is odacsalogatta. Az állat betört a várba, megölte a királyt és újdonsült feleségét. A környékbeli parasztok vasvillákkal és fáklyákkal siettek a várhoz, hogy elkergessék a medvét, megölni azonban nem tudták. Így a fenevad tovább garázdálkodott, s az embereket rettegésben tartotta.

Telt-múlt az idő, eltelt fél év, mikor 10 nemes lovag felbátorodott, és elhatározta, hogy megöli a garázdálkodó állatot. Bementek a barlangba, ahol csak emberi maradványokat találtak, de akkor hirtelen arra lettek figyelmesek, hogy a medve ott áll fölöttük. Elkezdődött a véres csata. A fenevad  megölt hét nemes lelkű vitézt, a három túlélő közül kettő súlyosan megsérült, így a tizediknek hosszú küzdelem után végül sikerült eltenni láb alól az állatot. Ez a nemes lelkű vitéz Füleki Pál volt.

A környékbeli emberek behúzódtak házaikba félelmükben, s csak akkor merészkedtek ki, amikor látták a távolból közeledni Füleki Pált a medvebőrrel a vállán. A tömeg éljenzéssel, tapssal fogadta a megszabadítót.

Nemes cselekedete miatt kinevezték királynak, és a várat az ő tiszteletére azóta hívják Füleki várnak.

(Horváth Dániel)

 

A füleki lovag

 

   Az Ipoly völgyében híres és rettegett lovag volt a füleki lovag. Büszke volt gazdag őseire, oly annyira, hogy magánál különb urat nem is ismert.

   Tudta ezt az uralkodója, Béla király, de nem ért rá az elég gőgös urakkal perlekedni, fontosabb dolga volt, újjá kellet építeni a tatárjárás után az országot. Igaz akadt sok segítsége, de sokan a saját szakállukra dolgoztak, és a nagy pusztítás után ezek ellen még nem volt elég erős a király. A csupán füleki lovag néven emlegetett rablólovag is ezek közé tartozott. Gyötörte a jobbágyokat, fosztogatott, ivott, és mulatozott. A legjobban vadászni szeretett, lovon vágtázva kergette a vadakat. Egy hajnalon az erdő mélyén várta a vadat, a fejedelmi gímszarvast, mely meg is jelent, kisvártatva. Nyilát hegyezve a célra már lőtt is, de a lövést mégis elhibázta. Nem terítette le a vadat, csupán megsebezte. A szarvas rátámadt a lovagra, de a füleki lovag tőrét az állat szívébe döfte. Egymás mellé omlottak sebesülten. A szolgálók segítségére szaladtak, sebeit borral lemosták, és óvatosan egy erdei kunyhóba vitték, az egyik öreg jobbágynál hagyták. Az öregnek szépséges leánya gondosan ápolta a sebesültet, és eközben szerelembe is esett. Ahogy a füleki lovag gyógyult, szintén megszerette a lányt, olyannyira, hogy magával is vitte a füleki várba. Az öreg jobbágy viszont nem láthatta lányát, bánatában egy hatalmas szikláról a mélybe vetette magát. A lovag sosem merte bevallani a lánynak, hogy mi történt az édesapjával, hazudta neki, hogy földet adott néki és azon dolgozik. A lovag szerette a lányt, de oltár elé nem vezette. Kárpótlásul a lány aranyat, ékszert követelt, ezért a lovag egyre több rablást, fosztogatást követett el. A király tudtára jutott, és úgy ítélkezett, hogy a lovag meztelenül vívjon egy páncélos lovaggal. Ha életben marad övé az igazság. Ha elpusztul, akkor nem a lány a hibás, ha mégis életben marad, a leányt máglyára vetik, mert boszorkány, mivel váltig állította, hogy miatta tette a lovag, amit tett. A lovag nem jelent meg a párbaj napján. Kereték, de csak a leányt találták a várban. A leánynak azt hazudta a lovag, hogy minden vád alól felmentették, és új életet ígért neki egy új birtokon. Ennek hallatára a lovag után eredtek, de Ő már túl volt hetedhét határon.

     A leány a király elé került, kolostorba zárták. Egy óvatlan pillanatban a leány kiugrott az ablakon és meghalt.  

 

Rozsnyót úti célnak

Itt a tavasz, a kirándulások évszaka, amikor úgy  gondolom, mindenkinek elege van az otthonülésből. Ilyenkor szükségünk van egy kis kimozdulásra a családdal, barátokkal vagy akár egyedül.

Tökéletes úti cél  Szlovákia. Nemcsak közel van hozzánk, de ráadásul teli van rengeteg látnivalóval. Ha még az országon belül is választanom kellene, mindenképpen Rozsnyót ajánlanám. Azon kívül, hogy gyönyörű a város, ami még kedveltebbé teszi a turisták számára, a fagyi is isteni finom!

A történelem szerelmeseinek kihagyhatatlan a Deák-templom, melyet 1650-ben Lippay György érsek építtetett barokk stílusban, tűztornya toronyórájával pedig a város szimbóluma lett. Emellett csodálatos látvány a gótikus stílusban épült Szűz Mária mennybemenetele tiszteletére szentelt székesegyház és a püspöki palota is. Persze, ez csak néhány látnivaló a sok közül.

Azonban nemcsak a történelmi építmények a lenyűgözőek. Már az is ámulatba ejtő, ahogy végigsétálunk valamelyik téren, ahol régi építésű lakóházakat láthatunk, vagy éppen egy-egy szép szökőkutat.

És van itt még pár jó tanács, amit az idelátogatóknak érdemes megjegyezni. Vannak ugyan a városban néhányan, akik tudnak magyarul, mégis érdemes néhány fontos szót szlovákul elsajátítani, mint például: szia, viszlát, kérem, köszönöm.

Nagyon remélem, hogy mindenkinek felkeltettem az érdeklődését Rozsnyóval kapcsolatban, és egyszer mindenki ellátogat ebbe a gyönyörű kisvárosba.

 

(Bozsik Regina)

 

 

Szepesi  vár vers

Nagy, magas sziklákon állt Szepesnek vára,
védelmezte labanc, s kuruc ostromolta.
Tette ezt sokáig, de sikertelenül,
mígnem egyszer nekik ez mégis sikerült.

Trencsényi Mátyás volt, ki a várban lakott,
a kurucokkal érzett, s gondolt egy nagyot:
Megszerzem én, biz a’magában gondolta,
törte a fejét, s a megoldást már látta.

A parancsnokot felkereste, sót hintett szemébe,
aztán kardot rántott, és megsebesítette.
Mire a parancsnok kiáltozni kezdett,
Trencsényi a várból hágcsón leereszkedett.

A labancok pedig nem tehettek másat,
Tüstént átadták a kurucnak a várat.
A labancok elvonulását szabadon engedték,
majd a szepesi várat birtokukba vették.

Így szerezte meg a várat Trencsényi,
melyért ki is tüntette őt nyomban Rákóczi.
Azóta is ott áll  a  vára Szepesnek
Emlékezetéül a magyar történelemnek.

 

 

 

Képvers a kassai dómról

 

A

kassai

dóm

tornya

a város

szimbóluma,

Mátyás király,

Zsigmond király

fontosnak tartotta.

földrengés és tűzvész sem kímélte,

de később Steindl Imre újjáépítette,

s lett Szlovákia legnagyobb temploma,

messziről    kitűnik    gótikus    stílusa.

Belső tere tágas, lenyűgöző látvány,

értékes kincse a Szent Erzsébet oltár.

Altemploma egyben Rákóczi kriptája,

  itt   van    a    fejedelem    kőkoporsója,

akit    Rodostóból    szállítottak    haza,

s   helyeztek    itt    végső,     örök    nyugalomra.

 

 

Levél Arany János nevében Rozsnyón tett látogatásáról


 

                                                                                                                              Rozsnyó, szeptember 16. 1847.

 

Drága barátom!

Üdvezlem Önt e távoli kisvárosból, Rozsnyóról. Utazásom oka abban van, hogy úgy éreztem, el kell vonulnom a világ zaja elől egy kis időre, hogy verseimhez ihletet merítsek. Na meg mivel már jó ideje kíváncsi vagyok a felvidékre, ezért is utaztam ide, s töltök el itt néhány napot tanulmányozva történelmünk ezen emlékeit.

Már körbesétáltam gyalogosan ezt a kisvárost, és meg kell mondjam, hogy mély benyomást tett rám hangulatával, csendességével. A központban  bandukolva elém tárult rögtön az őrtorony, mely urallja a városka főterét. Kicsit kérdezősködtem eredete felől, és megtudtam, hogy a töröktől való félelmükben építették hajdanán, melynek emlékére egy befalazott kő ágyúgolyó is látható falában.

Kedves Sándor, vajon tudja-e Ön, hogy az őrtorony egyik dísze egy korabeli óra is, mely igen pontosan mutatja az időt a városka lakosságának örömére. De azt is megtudtam, hogy az órásmester nyelvét a legenda szerint kivágatta a város vezetése, hogy ne tudja elárulni a szerkezete titkát, hiszen az óra messze földön híres volt pontosságáról.

Szállásom nincs messze a tértől, szállásadóim pedig mindent megtesznek kényelmemért és rajta vannak, hogy minél jobban megismerjem szülővárosukat. Tegnap például megtudtam, hogy itt valamikor vár is állt, melynek a török harcokat igen megszenvedte. A Rákóczi szabadságharc idején pedig (amit eddig én sem hallottam még )Rákóczi innen kormányozta a fennhatósága alatt lévő országrészeket.

Drága barátom, holnap továbbindulok, mert még több helyet is meg akarok ismerni  itt a felvidéken. Hazatérve majd még megosztom Önnel tapasztalataimat, de addig is Isten Önnel:

                                                                                              Hű barátja: Arany János

 

Alsósztregova, szeptember 10. 1847

 

Drága barátom!

Ím e levelemet egy kis községből Alsósztregovából írom. Úgy véltem meglátogatom a felvidéket, ám utam során megpróbáltatások értek, mert tönkrement a fogatom ,s ezért Madách Imre költő társunk alsósztegovai Kúriájában húzom meg magam egy pár éjszaka. Nagyon kedves tőle hogy befogadott az otthonába, mindenféleképpen meg fogom hálálni eme nagy leleményességét.

Az este a vacsora során volt időnk társalogni és megtudtam , hogy nagyon szeret itt élni. Nagyon szép az otthona meg is említettem neki, hatalmas angol park díszíti a Kúriát, ami nekem különösen elnyerte a tetszésemet. Mint megtudtam a kastély 1717-ben leégett s ezután Madách Sándor , Madách Imre nagyapja újra felépítette . Ebben az épületben született meg Az ember tragédiája című műve is. Mielőtt ebbe a községbe értem volna már halottam róla ,hogy az „oroszlán barlangja”-ként  emlegeti az itt élő nép.

Nagyon otthonos ez a ház, a falakat csodaszép képek díszítik. Rengeteg gyönyörű bútor található itt, az egész nagyon családias hangulatot áraszt. Látogatásom során tudomásomra jutott , hogy a községbeli emberek ide járnak tanácsot kérni Madách Imrétől.

Ha személyesen találkozom Őnnel , biztosan részletesebben mesélek erről a csodálatos helyről. Még a ma éjszakát itt töltöm, de holnap reggel útra kélek, hogy meglátogassam s bejárjam a környező településeket, falvakat. Úgy terveztem ,hogy holnapután  haza indulok.

                                                                                                              

                                                                     A mielőbbi viszontlátásra:

                                                                       Hű barátja: Arany János

 

 

  A

dóm

égbe

t ö r

f e  l,

s büszkén dacol az idővel,

        ő a magasság s békesség királya,

      s       a szíveket   mind imádság várja.

    II.            Rákóczi   Ferenc örök nyughelye,

   és             Kassa      városának         legszebbike.

 

 

A

kassai

 dómban

sok

ember

járt már,

és sok mindenkit

visszavár. Kisebb-nagyobb

helységeiben sokan megfordultak már

Rákóczi is itt nyugszik már, ez nekünk

nagyon fáj, de a dómban  emlékezhetünk  ám.